Reneszánsz AVATAR, avagy Sárkány ellen sárkányfű

andras | Kategórizálatlan

Szegény szép szöszke jányocskám, Panni -azaz barométer öt- nem lehetett ott a szombati piknikparkos-röneszánsz napon. Pedig hejjde élvezte volna…nála hejrébb hercegkisasszonyt nehezen találni kerek-e hazában! A budapesti állatkertbe az óvodai kirándulás alkalmával  primadonna jelmezében indult, váltóruhának meg nagy gonddal  hajtogatta be hátitáskájába a tavalyi királylányjemezt. Igen nehezen sikeredett csak meggyőzni, hogy a tüllszoknyától rettegnek az elefántok, a diadém pedig a zsiráf kedvenc eledele…

Nodemost nem erről akartam írni. Hanem a reneszánsz rendezvényről, ahol B2, vagyis Barométer Péter azonban velem volt – bár avatatlan szemek nem ismerhették fel…Annyi zöld színű naptejet kentem rá tetőtől-talpig, hogy úgy nézett ki, mint egy óriásvarangy. Vagy egy reneszánsz Avatar. Semmisejó. Legutóbb még a negyvennapos eső miatt nyavalyogtunk, mosmeg támad az úvé. Ám amint a helyszínre érkeztünk, megnyugodtam, ugyanis az egész rendezvény a park középső részére koncentrálódott, hol a hatalmas fák koronája egymást éri, így tulajdonképp felesleges volt az avatarítás.

És nem csak árnyék volt ám! Hanem igazi középkori kavalkád!  Lovagjáték, (lóval lovaggal és csihipuhival), mindenféle korabeli kézműves-mesterségek (melyek űzését ideig-óráig ki is lehetett próbálni), tucatnyi pontból álló elme-, és kézügyesség-csiszoló törplovag-próbatétel, pokrócok és medencék szerteszéjjel, ésmég sorolhatnám hosszan.

A mesterségek okításában magam is részt vettem. Sárkánygyáramban agyagsárkányokkal birkóztak a kis lovag-, és lovagínakezek. Hisz sárkány nélkül nincs reneszánsz. Nincs az a hercegkisasszony, ki hosszabb-rövidebb ideig ne vendégeskedett volna egy jóhírű termálsárkánybarlangban és nincs az a lovag, kinek ükapja plazmaképe felett nem sóhajtozik néhány sárkánytrófea.

B2 zsenge kora ellenére rajongott a rendezvényért. Először az agyaggal küzdött hosszan, majd egy lapáttal, mellyel csontvázat lehetett kirégészkedni, aztán velem, egy ifjú nemes medzsbokszáért. Lelkesen kurjongatott a lovagjáték közepette, készített magának festékpamacsolt palástot (és egész testre kiterjedő tetoválást ugyanazon palettáról), fújt és pukkasztott néhány tucat lufit – sumasummárum délután kettőtől este hétig Perpétum Péter volt az én Törpetim. Nagy örömünkben másnap rittyentettünk is néhány reneszánsz sort, melyet meg is tanult:

Ha nagy leszek, lovag leszek,

reggelire sárkányt eszek.

Hőstetteket hajtok végre,

gyakran végzek vele délre.

Sisakomon ha toll lobban,

királylányok szíve dobban.

Ám a rondák kíméljenek,

értük ölre úgyse megyek!

/Szerző: Duga Boglárka/